Autópályák

A koncepció egy olyan disztópia, vagy utópia ahol a természeti tájképek átadták helyüket a mesterséges látványnak. Jelentősen igaz a mai világunkra, ahogy az ember átveszi az uralmat a föld területei fölött. Innen jött az új forradalmi tájképek gondolata. A perspektívát egy mai mindennapi tájképen keresztül nézzük, a természet időtlen szépségét és a modern infrastruktúrát ötvözve.

Vizuális ábrázolás központi eleme a kihalófélben lévő állatok egy mesterséges tájban, utalva folyamatos életterük csökkenésére. Az út az áthaladás metaforájaként jelenik meg. A műalkotás az autópálya és a leegyszerűsített terek között párbeszéd, egyedi perspektíváit ragadja meg, a realizmust és az absztrakciót ötvözve.

A képeket egy világító, foszforeszkáló anyaggal festem, meghatározott helyeken, ahol a perspektíva igényli. A festék sötétedésre kezd világosodni, szinte világítani, azt a hatást keltve, mintha éjszakai fénysorok között szemlélnénk a képeket. Ezt az interakciót a kiállítás keretein belül is szeretném megmutatni, valamilyen mesterséges fény fokozatos váltakozásával. Stílusa stilizált autópálya, de az állatokban megtartva a realisztikus festőiséget.